Pilisvörösvári Tavak

2017.04.06

Számora egy igen kedves tórendszert szeretnék nektek bemutatni. Gyerekkorom nagy horgászatait többek között itt töltöttem el Horn Attila és unokabátyám Kiss István társaságában. A finomszerelékes horgászat iránti szenvedélyem nagyban befolyásolta Attiláék segítsége és a horgásztavak szépsége.

De miért horgásztavakról beszélünk?

Az egyesület 1957-ben alakult, jelenleg kis híján 500 tagot számol. Az alapítók közül néhányan még ma is tagjaik között vannak, örökös tiszteletbeli tagként.

Az egyesület kezelésében öt bányató van, melyek összesen közel 13 ha vízterületet jelentenek. A tavak között két nagyobb (Nagy tó és Pálya tó), valamint három kisebb (Kacsa tó, Kornéli tó és Cigány tó) tó van, melyeket intenzíven telepítenek. Az elmúlt évek telepítései alapján elmondhatjuk, hogy a kifogott halak helyébe mindig ellenőrzött eredetű, jó minőségű halakat telepítenek. Évente kb. 240-260 mázsa halat vásárolnak, tagjaik többségének ízlése és igénye alapján leginkább 2 kg átlag egyedsúlyú pontyot, de évről évre több tíz mázsa vegyes keszegféle, és néhány mázsa ragadozó hal (csuka és süllő) is kerül tavakba.

A visszafogások kiértékelése alapján elmondhatjuk, hogy a tavakban a ponty különböző korosztályai mellett megtalálható még a korábban betelepített amúr, és busa is. Amúrból előfordulnak 10 kilogramm feletti példányok, busából pedig nem ritka a 30-40 kilogrammos sem. Majdnem minden tavukban élnek szürkeharcsák is, bár ez leginkább a két nagyobb horgásztóra érvényes.

Tavaikon a ragadozó hal tilalmát minden évben megtartják február 15. - április 30 között, a ponty fajlagos tilalma alól viszont évente megkérik a felmentést. Megfelelő vastagságú és minőségű jégtakaró esetén a lékhorgászat is megengedett.

Maga a tórendszer a nagy múltjára való tekintettel igazi vadregényes, könyvekbe illő tájjal rendelkezik. Számtalan vízben búslakodó fűzfa, vízbedőlt fák és vadregényes nádtenger borítja. Ezeket a különlges természeti adottságokat hamar felismerte az állatvilág is. Nem ritkán találkozhatunk védett madarakkal és teknősökkel. Különleges látványt nyújt a mocsári teknősök napozása egy faágon vagy a vízen elsuhanó és ritkaságnak számító Mandarinréce.

A tagság nagy része az úszós horgászatott gyakorolja nagy sikerrel. De a feederes módszer is kezd felsorakozni a match botos peca mellé. Emlékszem Attiláék ezeken a tavakon mutatták be nekem a sikeres úszós horgászat csínját-bínját. Sőt az első rakós botos pecám is itt történt meg. Motiváló erőként mindig egyfajta házi verseny alakult ki közöttünk. Nyílván nagyon sokáig én fizettem a csokit mindenkinek, de a kitartásom és a gyakorlásom meghozta a sikert és volt már olyan is amikor én jöttem ki győztesen a párharcból.

Egy nyári emlék:

Számtalan örömteli emlékem közül most egyet emelnék ki. Tavaly nyáron Attila invitálására kilátogattam a Nagy tóra vagy más néven a Slötyire. Tudni kell a horgásztóról, hogy nagy átlag mélységgel rendelkezik, így készülve egy horgászversenyre, igen érdekes horgászmódszerre alapoztam mindent. Ez nem volt más, mint az extrém hosszúelőkés módszer. Mikor mondtam Atinak a tervemet, csak annyit mondott, hogy még soha nem látott embert így horgászni a tavon. Mondtam is magamban "ha itt bejön, akkor a versenyen sem lesz gond"!

A módszer lényege, hogy a halakat a felső 1-1,5 méteres rétegben próbáljuk becsapni. Ehhez 3-3,5 méteres fluorocarbon előkét kötünk fel, aminek a végére egy nagyon könnyű horgot rakunk fel. Csalinak minden olyan trükköt bevetünk ami fent tartja a horgot. Ez lehet pufi,techno pufi, pellett és bojli. A lényeg, hogy teljes hosszban emelje meg a horgot. Én ezen a napon egy végtelenségig csúszó henger kosarat használtam. Annyi trükköt bevetve, hogy a kosárról levettem a súlyt, így csak az etetőanyag jelentetette a tömeget.

De mi kerüljön a kosárba?

Egy dolgott kell a fejünkbe venni, hogy a víz felső területeit kell megetetnünk és meghorgásznunk. A figyelemfelkeltés érdekében hatalmas felhőt kell képeznünk a meghorgászni kívánt területen. Ehhez bármilyen világos színű etetőanyag megfelel, én ilyen pecáknál nagyon szeretem hasznáni a kukorica,búza és árpa ledarált keverékét, amit TTX-el szoktam összefogni, de nem úgy ahogy megszoktuk. Vízközti peca esetében szárazon szoktam összeforgatni a keverékkel. A plusz vizuális effektek érdekében szoktam belerakni vegyes lebegő angolmorzsát és mikro pelletet. Ezt úgy szoktam vizezni, hogy még bírja a dobást, de a csobbanást követően egyből bontson. Ha mindent jól csináltunk, akkor igen látványos hatást érhetünk el.

Visszakanyarodva, minden készen állt a horgászathoz. Atti is beállította az úszós szerelékét vízköztre, majd kezdődhetett a peca. Kezdésnek mind a ketten etettünk. Én a kosárral, Ati csúzlival. 5-6 gombóc után el is kezdett forrni előttünk a víz. Mind a ketten azonos 25 méteres távolságot lőttünk be.

A halak hamar rátaláltak az etetésre és sorra elkezdtük fogni őket. Először keszeget, kárászokat majd a nagy zsufira felfigyelve elkezdtük a pontyokat is szedni.

Jó trükknek bizonyul ilyen esetekben, ha használunk különböző fluo sprayket, így az íz mellett tovább tudjuk ingerelni a halakat a látvánnyal is. Egy-két fújás dobás előtt az etetőanyagra és az eredmény nem marad el.

Végezetül gyönyörű környezetben sikerült 15 darab pontyot, számtalan keszeget és kárászt fognom. Atti sem panaszkodhatott, mert Ő is számtalan halat terelt szákba. És bebizonyosodott számára is ha valamit még nem próbáltak az attól még működhet is. Ha egy tényleg vadregényes vízen szeretnétek horgászni, mindenféleképpen látogassátok meg a Pilisvörösvári Horgász egyesület valamelyik tavát.

Ha tovább informálódnátok az egyesületről, íme néhány link: