Nagy halak nyomában

A mai napra egy érdekes témát hoztam nektek. Bevallom őszintén, soha nem kerített hatalmába olyan érzés, hogy megakartam volna fogni a Moby Dick-et. Mégis sok 10 kg feletti halat sikerült már szákba terelnem.  Igaz, ezek a halak főleg versenyeken jelentenek hatalmas mázlit és bizony büszkeséggel töltik el a megfogóját. Ebből adódóan számtalan olyan állandó szituációra lettem figyelmes, amik nagy általánosságban elmondhatóak, hogy nagyobb halat hoznak. És ezeket próbálgatva, erősödött a gyanúm, hogy ez lehet egy irány a rekordfogáshoz. Most az észrevételeimet szeretném megosztani veletek, hogy Ti is a kezetekben tarthassátok álmaitok halát.

Elsősorban tudnunk kell azt, hogy egyáltalán van vagy nincs 5-10 kg feletti hal a vízben és nem árt utána érdeklődni, hogy ezekből mekkora mennyiség van jelen. Ha a helyi erők azt mondják, hogy kettő nagy hal biztos, hogy van benne, véleményem szerint kezdjünk egy jó örömpecát és ne azt a kettőt kergessük. Viszont ha az információk arról árulkodnak, hogy nagy mennyiségben van jelen a vízben, akkor már lehet tovább gondolkodni.

Érdekes észrevételem, ezt főleg bányatavakon tapasztaltam, hogy a nagyobb halak úgymond "láb alól jöttek". Erről mondanék is egy példát. Vincze Márk barátommal a Harcsa horgásztavon voltunk versenyen. A taktikánkat két részre osztottuk, az egyik egy távoli bordás kosaras, a másik pedig egy 10-15 méteres method horgászat volt. Azt beszéltük meg, hogy ahol van hal ott igyekszünk megfogni őket. Az érdekesség az egészben, hogy a versenyből eltelt 2 óra és még kapásunk sem volt. A kinti horgászatot halas pellettel folyamatosan etettük. Majd egyszercsak megtört a jég. Nem azt mondom, hogy haldömping volt, de óránként fogtunk 2-4 halat, ezeknek az átlag súlya 6 és 10 kg között volt. Így a versenyt 60 kg feletti fogással sikerült megnyernünk. Ez annak köszönhető, hogy másokkal ellentétben egy kinti etetést is erőltettünk és ezáltal csak nagy halat sikerült fognunk. Ez most csak egy példa a sok közül. Ha bányatavon horgászunk mindig érdemes egy szereléket az első töréshez elhelyezni. Nekem az a véleményem, hogy ezek a nagy öreg pontyok felismerték, hogy minden esetben van élelem az első törés magasságában és még kevesen is zaklatják őket.

Érdekes tapasztalatom még az, hogy átpásztázom az etetés környékét. Számtalan esetben az etetéstől 2-5 méterre sikerült megfogni a lényegesebben nagyobb halat. Ez az etetéstől számítva lehet bárhol. Előtte, melette, jobbra, balra. És a távolság sem egy kőbe véset dolog. Egy viszont biztos, hogy érdemes körbenézni az etetés körül is.

Számos horgászatom során tapasztaltam, hogy érdemes az ízekkel játszani. Néha ez olyan mintha a kínai kifőzdében járnánk. Édes-savanyú vagy fűszeres-édes és folytathatnám a sort. A maconkai versenyemen is tapasztaltam ezt az ízjátékot. A horgászatom során egy sémát vittem majdnem végig ez egy halas etetőanyagot és édes csalit jelentett. Az édes csalival legalább fogtam keszeget, de nagyon messze voltam a dobogótól. Majd egy versenyhorgász barátom említett egy nagyon jó trükköt. ( ez hétpecsétes titok és megígértem neki, hogy az ismarad). De körvonalazva a halas kaját elvittem egy fűszeres irányba, a csali egy fűszeres-édes kombó volt és az etetésem mellé dobtam egy 10 méterrel. Rá 5 percre már meg is jött a 20,10 kg-os ponty, amivel kapásból eltudtam hozni az összetett második helyet. Persze itt FORTUNA is velem volt.

Az ízjáték mellet nagy eredményeket tud hozni a színekkel való játék is. Ez mit is takar? Mondjuk egy sötét tónusú etetőanyaghoz egy világos színű csalit válasszunk vagy éppen fordítva. Van amikor annyira érzékenyek a halak, hogy az etetőanyaggal megegyező vagy nagyon hasonló színű csalik hozzák meg az eredményt. Ez a meglátás igencsak általános dolog, ez nem csak a nagy halak "titka" hanem az eredményes horgászat egyik kulcsfontosságú eleme is. Így ne féljünk játszani a színekkel is, ne csak az ízekkel.

Egy érdekes módszerre hívnám még fel a figyelmet. Ez nem más, mint az extrém hosszúelőkés horgászat. Ez bányatavakon, nyári nagy melegben verhetetlen. Ebbe nagyon mélyen nem szeretnék belemenni, mert ez egy másik bejegyzésem témája lesz. De egy pár hal, akiket ennek a módszernek köszönhetően kaphattam lencse végre.

Összegezve a témát:

1. Informálódjunk az adott horgásztó nagy hal állományáról.
2. Bányatavakon tegyünk egy próbát a part közeli pecával.
3. Pásztázzuk fel az etetésünk környékét.
4. Játszunk az ízekkel.
5. Játszunk a színekkel.
   
6. Bányatavakon próbáljuk vízközt keresni a nagyobb halat.
7. ......... és lehetne tovább folytatni a sort, de ezt már rátok bízom. :)
   

Természetesen ezek nem alapszabályok, ezek a saját megfigyeléseimen és tapasztalataimon alapulnak. Érdemes lehet tovább gondolni és természetesen tovább folytatni a nagy halak titkának a megfejtését. Remélem tudtam pár olyan információt írni, amik megadnak egy irányt és további gondolkodásra bíztatnak titeket. Kívánok mindenkinek szép nagy halakat és hatalmas élményeket.