Egy nehéz 24 óra

Veresegyházi lakosként egyértelmű volt, hogy részt veszek a Haldorádó-Ivacsi horgásztavon megrendezett 24 órás horgászversenyen. Csapattársamnak  Móricz Laci barátomat választottam, aki nagy örömömre elfogadta a felkérésemet.

Az írásaimban már nagyon sokat hallottatok tőlem erről a tóról.  A vadregényessége és a szépsége miatt nagyon szeretem ezt a tavat, a kedves tógazdák és halőrök pedig mindig a jó szórakozás és a felhőtlen pihenés lehetőségét tartogatják számomra. De a horgász nem csak pihenni, hanem halat fogni is megy. Ha az ember igazán felkészült és mindenre odafigyel akkor gyönyörű kárászokat, a dunai dévéreket méretben verő halakat és igazi torpedó pontyokat tud fogni. Ha még szerencséje is van, akkor pedig tokhalak és az ágyúgolyó amúrok lepik meg a horgászokat.

A versenyt megelőzően Lacival többször is átbeszéltük a tervet. Volt itt aztán A-B-C és még D terv is. De tudtuk, hogy majd a húzott hely fogja megadni a pontos irányt.

A pénteki nap számomra már nagy izgalommal telt. Már délelőtt a kertben válogattam a gilisztát, kevertem az etetőanyagot és felkészítettem a felszerelést a kihívásra.

Ahogy leértem a tópartra már egy vidám társaság fogadott. Voltak idősebbek,  fiatalabbak és ami a legfontosabb mindenki rendkívül elszánt volt. Nagy izgalommal vártuk magát a versenyt. Laci fiának a szerencse kezére bíztuk a húzást. Elsőnek ki is húzta a végtelen számot, mondtam is viccesen, hogy ezzel bárhova ülhetünk, de egy kis helyesbítés után végül nyolcadikként húzhattuk ki a versenyünk helyszínét, ami a félsziget jobb oldalának az első két helye volt. Ennek nagyon megörültem, mivel ott horgásztam a horgásztábor alatt is és így volt némi képem az előttem lévő horgászvízről.

A kipakolás után (ami egy kicsit sem volt egyszerű), nekiláttunk megalapozni az estét. Természetesen ez a tógazda által ajánlott házi pálinkát jelentette.

A kezdő dudaszóra már mindenünk készen állt a megmérettetésre. Kezdésnek és a hely adta lehetőségeket figyelembe véve az A tervet vettük elő, ami egy nagyobb alapot jelentett. /15-20 kosárnyi/. Én ezt az alapot a befolyó medrébe igyekeztem minél pontosabban elhelyezni. Ehhez a DG Team Feeder botomat használtam, egy nagy méretű kosárral. Más helyet nem is etettem, mert annyira bíztam ebben. A kosárba egy FM teszt anyag került. Ez egy erjesztett mag mixekből összeállt anyag. Ahhoz képest, hogy erjesztett, nem őrül meg az ember a közelében. Kellemes fanyar illat jellemzi és minden jót tartalmaz, ami a halaknak kell. Én még pluszban raktam bele FM Amino Hallibut 2 mm-es etető pelletet és egy kevés csemege kukoricát. A tapasztalataim ugyanis azt mutatták, hogy rendkívül jól reagálnak rá a halak.

A zacskóból kivéve áttörés után már használhatjuk is.

Sajnos az etetés nem hozta meg a tőle várt eredményt és mondhatjuk úgy is, hogy még ártott is a verseny első szakaszának. De gondoltam, se baj hiszen 24 óránk van még halat fogni. Így elkezdtem egy kereső pecát, egy 15 grammos method kosárral és 10-es horoggal tüskén. A tüskére minden jó került, de ez sem hozta meg a halat. Laci közben egy ütemes fix pontra történő horgászatot folytatott. Ez hozott is pár keszeget és kárászt. Mivel nekem nem sikerült megoldást találnom a helyzetre, gondoltam egy merészet és elkezdtem az alap etetésen törpézni. Hát mit is mondjak, Papám mindig azt mondta, hogy azt kell fogni ami van. Így a kosárba belekerült a teszt halas kaja, amit a Szászpa horgásztavon is használtam és a horogra egy vagy két szál giliszta. Az eredmény közel 1-1.5 óra alatt 6 kg környéki törpe lett. Igazi dobom-húzom peca volt, majd ahogy elkezdett sötétedni, elkezdtek eltűnni a törpék. Tapasztalataim alapján ez rendszerint azt jelenti, hogy bizony vannak jobb halak is az etetésen. Így a gilisztát elhagyva felkerült a tüskére egy FM Lemon Dream 8 mm-es dumbell pellet. Bedobás után egy értelmesebb húzás és egy közel 1 kg-os kárász volt a horgon, ezt követték a társai is. Mondtam is, hogy ilyen alappal nem lehet gond, és így nyugodtan tudtunk belemenni az estébe. De ekkor még nem is gondoltuk, hogy mi vár ránk.

Az éjszakai horgászat elkerülhetetlen eszköze. És ami még nagy előnye, hogy nem kell külön adaptert se venni hozzá.

Tudtuk mind ketten Lacival, hogy az este nem a pihenésről fog szólni. Azt számoltuk, hogy a rivális helyeken ha megtalálják a halakat akkor nagy bajban vagyunk. Ezek a helyek bizony a pontyokról szólnak és a mi kárász pecánk sokkal melósabb. Egy átlagos 2-3 kg-os pontyot mi 4-5 kárásszal tudjuk úgy hozni, hogy az előnyünk is megmaradjon. Persze az esetleges beugró pontyok nekünk nagy segítséget tudnak hozni, de a folyamatos kárász peca biztosabbnak tűnt, mint kiülni a pontyot. Így az alvást elfelejtve egész este viszonylag ütemesen tudtunk kárászt fogni. Szerencsére este 6 ponty is tiszteletét tette, ezzel viszonylag nagy előnnyel vágtunk neki a nappali fordulónak.

 A kitartó és piszok fárasztó este eredménye.

Megvolt a stabil első hely és tudtuk, hogy  ha folytatjuk ezt az utat akkor nagy baj nem lehet, ám szépen lassan kezdtek a rivális helyek is erősödni. Viszont szerencsére még mindig nagy volt az előnyünk, de pihenés továbbra sem volt opció.  Egyes helyeken közben elkezdték fogni a nagyobb 4-5 kg-os pontyokat és amúrokat. Nekünk viszont a fogásunk igencsak szakaszossá vált. Kicsit olyan volt, mintha csak a vonuló kárász rajból tudtunk volna pár halat fogni. Így elkezdtünk kísérletezni. Először én a fonott előkét leváltottam 16-os fluo előkére és a dumbellt lecseréltem bojlira. Ez újra adott egy kis stabilitást a horgászatban és újra ütemesen kezdtem a fogni a halakat. De egy valamit hamar észrevettünk, hogy egy fajta csalival maximum 3-4 halat tudunk fogni, így nem volt elég, hogy átvirrasztottunk az estét, napközben még a csalit is folyamatosan cserélgetni kellett 5 perces ütemmel. Szerintem nem kérdés, hogy szépen lassan csökkent a figyelmem és bizony sok luft került a képletbe.

A folyamatos csali váltogatás kötelező volt, de velük lényegesebben többet lehetett fogni.

Szépen közeledtünk a verseny végéhez és az előnyünk egészen az utolsó óráig megvolt. Sajnos nem számoltunk azzal, hogy a rivális csapatok nem az átlagos pontyokat fogják amivel nem tudtuk felvenni a versenyt. Egy pontyuk átlagosan 5-8 kg-os volt, amit megközelítőleg 10 perc alatt fogtak ki. Ez nekünk azt jelentette, hogy legalább 10 kárászt kellett volna fognunk stabilan és így az előnyünk is maradhatott volna, de ez sajnos nem sikerült és szépen lassan átvették a vezetést, amin a beugró egy ponty sem segített. A verseny lefújása után Lacival bőszen matekoztunk. Tudtuk hogy a kérdés az első vagy a második hely, de egyben biztosak voltunk, hogy egy nagyon jót pecáztunk és kihoztuk a maximumot magunkból is meg az előttünk lévő horgászvízből is. Mi a kockázatosabb és a jóval nehezebb utat választottuk, 24 órán keresztül fehér halazni nagyon de nagyon nehéz dolog.

 Laci egy nem átlagos terítékkel.

 Azért itt már nem volt őszinte a mosolyom.

Hogy bejött-e a vállalásunk? Erre csak az eredményhirdetés tudott választ adni. Nagyon nagy izgalommal vártuk, hogy megtudjuk. 68 kg feletti fogással a dobogó második fokára tudtunk felállni. Az első helyezett 85 kg körül fogott. Ennek tudatában abszolút nem vagyunk csalódottak, mert kevéssel maradtunk le a legtetejéről.

Nagyon jól éreztem magam és nagyon jól működtünk csapatban Lacival. Én úgy gondolom, hogy ennek még lehet folytatása. Rendkívül jó volt a hangulat is és a szervezés is. Gratulálok a résztvevőknek és gratulálok a díjazottaknak is. Jövőre újra itt, de akkor már nem fogjuk oda adni az első helyet. :P